A Vámpírok:
A kísértetek és démonok egész hatalmas, sötét birodalmában nincs még egy olyan szörnyű, annyira gyűlölt és rettegett lény, mely ugyanakkor mégis oly félelmetes vonzerővel bír, mint a vámpír. E lény maga ugyen se nem kísértet, se nem démon, mégis részesedik ezek sötét természetéből, és rendelkezik mindkettő rejtélyes és hátborzongató tulajdonságaival."
"Ha létezik egyáltalán kellő számú tanúbizonysággal alátámasztott beszámoló, hát a vámpírokról szóló ilyen. nem hiányzik semmi. Hivatalos jelentések, közismert személyek - orvosok, papok, rendőrbírák - eskü alatt tett, írásbeli nyilatkozatai: egyetlen jogász sem kívánhat ennél meggyőzőbb bizonyítékokat. És mégis, ugyen ki hisz a vámpírokban?"
A vámpírok rendkívül gyorsak, és hihetetlen erővel bírnak. Ellentétben a mesékkel, miszerint koporsókban alszanak, szeretik a fényt, csakhogy ők egyáltalán nem alszanak, mert nem tudnak. a fény sem égeti porrá őket,ahogy a legöbb mesében. Csupánazért nem mennek fényre, mert bőrük csillog a fényben, akár sok apró gyémánt, ha egymás mellé rakják őket. Szaglásuk, egyébb érzékszervük és reflexeik is kiválóak, az emberek a nyomukba se érnek. Csáberejükkel, tökéletes testükkel magukhoz csábítják áldozatukat, még erőfeszítéseket se kell tenniük ennek érdekében, úgymond várják, hogy a sültgalamb a zsájukbarepüljön, és a galamb, aki nem sejti, legalábbis nem jellemző, hogy kivel van dolga, a vámpír szájába "repül". Vonásaik egyenesek, tökéletesek. Halhatatlanok. Csak egy mód szolgál a vámpírok megölésére, még ha sokáig nem táplálkoznak se halnak meg. Ez a mód, ami a megölésükre szolgál, brutális. Véleményem szerint senki nem érdemelne ilyet.. A vámpír tetsét darabokra kell szaggatni, és a darabokat elégetni. Csakhogy ez nem könnyű, lévén hihetetlen erejük és gyorsaságuk. A mesékkel ellentétben nem változnak denevérré se, nem tudnak repülni, bár ha leugranak egy szikláról, nem esik semmi bajuk, karcolás nélkül megússzák, ezt akár repülésnek is nevezhetnénk. Vannak vámpírok, akik borzadnak attól, milyen szörnyetegek, és ezek megpróbálnak "jó vámpírok" lenni, vagyis nem ölnek embert, csak állatot, ez ahoz hasonlít mikor az ember szójatejen és tofun él, sose lakik jól, de mégsem éhes. Ezeke az egyedek vegetáriánusoknak mondják magukat. Szemük színváltó. A "rossz", emberevő vámpíroké alapállapotban tűz piros, még a jóké aranybarna. Ám ha éhesek, jobban mondva szomjasak, mindkét csoport fekete szemmel büszkélkedhet. Némelyikük rendelkezik különleges képességekkel, melyek már emberi életükben is jellemezték őket, és átváltozva különleges, nem mindennapi képességekké fejlődtek.(pl.: gondolatolvasás, jövőbelátás, átérzés..)
Legveszélyesebb fegyverük a mérgük. erre nem is nagyon van szükségük, hisz az áldozat amúgy sem tud menekülni, ha egyszer elfogták. a méreg gyorsan terjed szét az áldozat tetsében, olyan érzést vált ki, mintha pokol tűzében égne az áldozat teste. A méreg segíti elő az egyed vámpírráválását is, hacsak előtte nem fogyasztják el ebédnek, avgy nem szívják ki a mérget, ami ugyancsak egy lehetőség. Az átváltozás igen fájdalmas folyamat, 3 napig is eltarthat, ez attól függ, hogy a harapás mennyire volt közel a szívhez, hiszen a méreg a véráramban terjed. A vámpírok nem emlékeznek tisztán emberi életükbe, leginkább az átváltozással járó fájdalom marad meg bennük tisztán, de vannak, akik egyáltalán nem emlékzenek emberi életükre, mintha csak eleve vámpírként teremtettek volna.
Kép egy férfi vámpírról:

És egy nő vámpír:

Vámpírok... |
A vámpír egy misztikus lény a népi kultúrában, rendszerint egy újra feléledt emberi holttest, ami emberi vagy állati véren él, és sok esetben természetfeletti erőkkel rendelkezik, mint az emberfeletti erő és gyorsaság, állatok fölötti hatalom vagy átváltozás.Néhány kultúrában nem-emberi vámpírok (pókok, kutyák, démonok vagy akár növények) is szerepelnek, de a vámpírizmus leggyakrabban emberekre korlátozódik.
A vámpírizmus a történelemben és a pszichológiában arra utal, amikor valaki emberi vagy állati vért iszik; rendszerint a nyakon keresztül, ahol a legkönnyebb a hozzáférés a fő artériákhoz. Bizonyos helyeken az emberek hitték, hogy természetfeletti hatalomra tehet szert, aki más vérét megissza.
Ha a történeti múltat tekintjük, a vámpírokat már az ókori görögök is ismerték, ők emberszerű démonokban hittek, akik a vérünket szívják és betegségeket terjesztenek. Empusának hívták azt a vérivó nőstény dögöt, ami az ókori görög színművekben kísértett. A lamia vagy brukolakhosz, így hívták az ókori görögök az általunk ma ismert vámpírt. A mítosz szerint a vámpír mindig udvariasan kopogtat a ház ajtaján, ezért a görögöknél elterjedt szokás volt, hogy az udvarias, egyszeri kopogtatásra nem nyitnak ajtót. A régi Asszíriában az ekimmu volt ismert. Ez életében ember volt, de ha valaki a halála után felelőtlenül nem temette el rendesen, akkor ekimmu lett belőle. Ennek következményeként aztán eléggé szomjas és éhes lett, és a továbbiakban vérszívóként "élt".
A vámpír alakja erősen összekötődik a vér motívumával, tekintve, hogy a vámpír (már) halott és fél-létének fenntartásához vérre, ergo életre van szüksége az életben maradáshoz. A kereszténység felbukkanásával a vámpír alakja még szorosabban összekötődött az ördöggel és a gonosszal és a népi motívumokba bekerült elűzésének keresztényi jellege is.
forrás:Wikipédia
|
|